Na, csak nem állom meg, hogy fel ne soroljam, mi
mindent csináltam ma a két gyerek mellett illetve velük együtt, a
munkahelyen pihengető apukák okulására :) Kivasaltam egy adag ruhát,
aztán bevetettem a folttisztító-arzenált azon a jópár darabon, amiken a
mosás nem segített, befőztem két sütőnyi cseresznyét, amit persze előtte
le is kellett szedni a fáról zuhogó esőben, de ha már úgyis megáztam,
akár meg is csinálhattam a többi kerti dolgot is: a hullott cseresznyék
felszedését, a feleslegesen burjánzó növényeink megnyirbálást, a medence
és pár egyéb kinti cucc lemosását (na jó, az eső segített :))
Megszereltem két játékot, masnikat varrtam vagy 20 bugyira (hogy Lica
tudja, melyik lyukon kell dugnia a lábait), sütöttem egy kenyeret,
háromszor rendet raktam a konyhában, söpörtem, felmostam... És akkor
ehhez jön a szokásos a gyerkőcökkel, súlyosbítva egy délutáni altatás
alatt kitörő viharral, aminek hatására több üvöltve felkelés után fél
órát kellett ülni Lica mellett, és álomba simogatni, meg egy nyűgös
Mimivel, aki a fentiek nélkül is tönkretette volna a napomat önmagában
is, annyira rémes, hogy nem tudom jókedvre deríteni. Szóval továbbra is
azt mondom, hogy egy mítingekkel meg tegnapelőtti határidőkkel teli
irodai nap ehhez képest maga a felüdülés.
És akkor a vidámabb rész:
Lica mai monológja: „Csodaanya! (Ettől
meghatódhatnék, de mióta a Csipet Csapatban csodakutya szerepelt, azóta
minden csoda) Felszálltunk a csodametróra, aztán leszálltunk.
Átszálltunk a csodavonatra, azzal utaztunk. Leszálltunk és elmentünk a
Balatonra. Ott ettünk kicsit...” Folytatódott is, de arra már nem
emlékszem. Ebben csak az az érdekes, hogy először azt hittem, a szombati
túrát meséli el, de aztán jött a Balaton... Ahol még sosem volt, igaz,
egy hónap múlva megyünk, de nem igazán beszéltünk még róla. Komolyan nem
tudom, honnan szed egyes dolgokat....
Tudom, hogy a blog egyre szalonképtelenebb, amióta
szobatisztaság-projekt van, de Lica költészetének ezen legújabb
gyöngyszemét akkor is meg kell örökítenem (előadásmód: a wc-n ülve):
„Jön a kaki, fut a kaki... Erről szól ez a nóta. Még a vonatról is szól
ez a nóta” :)
Továbbá (szintén a wc-n ülve): „Miminek is meg kell tanulni, hogy kell a wc-be kakilni!”
Hát ha ezt még nem is, de a kanálból evést most már
tényleg megtanulta a kicsi lány. Persze nem akármit, tejpépet továbbra
sem, de a legdrágább bébiételt almás és körtés ízben nagyon szívesen. Az
olcsóbb fajta barackos nem annyira jött be, de ennyi kísérlet még nem
mutatja ki, hogy ízek vagy márkák szerint válogat. A saját készítésű
alma ízre úgy tűnik, tetszene, de mivel nem tudom atomjaira reszelni,
mint amilyen a bébiétel, látványosan öklendezik tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése