A beköszöntött nyárban komolyabban nekiláttunk a
szobatisztaság-projektnek, mert az eddigi eredmények elég gyérek. A
délutánt a kertben töltöttük, Lica részben pucér popóval, részben
bugyiban, tízpercenként kérdeztem, kell-e, bili a kezünk ügyében, persze
egyik változatban sem oda ment a pisi...
Lica egyébként egyelőre nem osztja a meleg és a
kevés ruha iránti rajongásomat, megőrül attól, ha pucér a keze, mikor a
popója az volt, akkor is hosszúujjú felső volt fölötte. És mikor nem
néztem oda, Mimire is próbálta visszahúzni a felsőjét.
Máskor bezzeg nem ilyen együttérző a hugával: Ma
például mikor Mimi felébredt, és ezt némi nyöszörgéssel adta tudtunkra,
Lica megkérdezte: „Ez mi volt?” „Mimi felébredt”, mondom én, mire Lica
rávágja: „És hisztizik!”
Végül egy lista, mennyi testrészt tud már Lica:
Mint már említettem, fürdésnél Apa mossa az egyes részeit, Lica meg
mondja, mi van épp soron. Nagyjából szóról szóra így hangzik minden
este: „Hátam. Lapockám. Vállam. Hónaljam. Muszklim. Könyököm. Csuklóm...
mint a csuklás! Tenyerem. Ujjacskáim.” Itt következik az ujjak
felsorolása többnyire még kicsit összevissza, de már majdnem tökéletes,
pedig ennek a megtanulásának nagyon sokáig ellenállt. Mondtam is Emónak,
hogy olyan lehet neki, mint ha nekünk öt ugyanolyan borsószemet kellene
megkülönböztetnünk egymástól. „Popóm. Csípőm. Combom. Térdem. Bokám.
Sarkam. Talpam. Lábujjacskáim... elszaladnak! Pocakom. Köldököm. Cicim.”
Aztán arcmosásnál az állandó műsor: „Apa, ne mosd a fülcimpámat!” Ha
valami nem jut eszébe, amit Emó megkérdez, akkor így bújik ki alóla: „Ez
mi?” „Amit Apával mosok”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése