Eddigi legnagyobb BKV-s kiruccanásunkat ejtettük ma
meg (busz+metró+földalatti), hogy az Angliából egy hétre hazaérkező
Kláriékat és Zsuzsi babát meglátogassuk. Egészen jól viselték a lányok
az utat, de azért hazafelé jól jött, hogy egy kedves apuka felkapta
Licát, és vitte lépcsőn fel, lépcsőn le, úttesten át, buszra föl,
buszról le.
Lica a vendégségben persze szokás szerint nem a
szószátyár formáját hozta, nagyjából az egyedüli teljes mondat az volt
tőle, hogy „Az az Anya Mimije!”, amikor Mimi valaki más kezében volt
(azért a végére, mikor már kevesebben lettünk, néhány mondókát még
elmondott). Bezzeg ha Mimi kaparintja meg az ő játékát, akkor nem érez
ekkora közösséget a kishugával! De általában azért nagyon kis önzetlen
Mimivel is („Ha Mimi picit nagyobb lesz, adok majd neki a tejciből”),
meg velünk is (ebédnél: „Adok a Licáéból, mert a tied elfogyott”) És
Mimit védelmezi továbbra is, egyre több mindentől: Emó ma a Petitől
kapott rémes állatokkal ijesztgette őket (nem csak őket szokta, számomra
például diszkréten egy párna alá rejtett egy élethű csótányt, és várta a
hatást :)), mire Lica: „Miminek nem szabad! Ő megijed!”
És egy komoly fejlődési lépcső: ma megállapítottuk, hogy Lica milyen magabiztosan használja már a „tegnap” és „ma” fogalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése