Mimi úgy gondolta, nem akar kivizsgálásokat a súlya
miatt, így gyorsan hízott egy kicsit. Sőt, majdnem annyit egy hét
alatt, mint előtte egy hónap alatt, 5,42 kg-ot mutatott a mérleg (ééééés
igen: Lica utolérve!!!). Így aztán könnyen meg is úsztuk az
orvoslátogatást, két hétig kell még szedni a vasat és társait, aztán azt
is abbahagyhatjuk (az jó lesz, mert napi két váltás ruha megy rá a
dologra). Viszont a doki lazán közölte, hogy akkor egyen napi egyszer
tejpépet, meg kétszer főzeléket, mint ha nem egy kizárólag szoptatott
baba lett volna eddig. Én ezt úgy fordítottam magamban, hogy úgy
csinálom a hozzátáplálást, ahogy akarom. Úgyhogy elsietni nem fogjuk, de
örömünkben ma adtam neki egy pici almát (Lica amennyire szorgalmazta a
tejpépet, az alma ellen annyira bőszen tiltakozott: „Mimi nem ehet
almát! Ő még kicsi!”). A kanalat nem engedi be a szájába, maximum az
apja két szép szeméért, az enyémért nem, így az ujjamról szopogatta csak
le, a tejpépnél azért jobban ízlett.
A doki persze most is talált kivetnivalót a
kisasszonyban, nagy megdöbbenésemre megpróbálta felültetni, és
kijelentette, nem tartja magát eléggé, mert legalább egy vizsgálat
erejéig meg kellene tartania magát ülve. Egy négy és fél hónapos
gyereknek???
És a mai kedvenc Lica-mondás: Vacsinál Emó próbálja
Mimit etetni, meg ő maga is enne, mire Lica is elkezdi követelni, hogy ő
adja a katonákat: „Apa, adod? Jaj, de sok dolgod van!” :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése