Azt vettem észre, hogy Lica blogjában sokkal többet
írtam arról, hogy merre jártunk, kik látogattak meg bennünket, miket
játszottunk, és kevesebbet Lica fejlődéséről, napirendjéről, amit most
nagyon bánok, mert azt nem akarom összehasonlítani, hogy hány
látogatójuk van, de például hogy hogy alszanak, hogy esznek, hogy
fejlődnek a lányok, azt szívesen megtenném.
De azért most akkor egy olyan bejegyzés, amiben csak olyasmi van, hogy hogyan töltöttük a napunkat, a változatosság kedvéért :)
Mivel végre nyár van, sok mindenre sort tudtunk
keríteni, amiket már nagyon vártunk. Lica végre pancsolhatott a
medencében az udvaron (bár arra jutottam, hogy kertes házban sem sokkal
könnyebb a medence feltöltése, mint a lakásban a teraszon volt,
legalábbis ha nem jéghideg vízzel szeretnénk, úgyhogy ebből nem lesz
napi rutin), ez legalább egy időre elterelte a figyelmét arról, hogy nem
szeret kint lenni. Napok óta ígértem neki, hogy lesz vízicsúszda is, ha
már kintre száműztük a csúszdát, de ez nem aratott sikert: az egyetlen
csúszástól úgy megijedt Lica, mikor háton landolt a medencében, hogy
követelte, hogy vegyük ki a csúszdát.
A másik játékot, amivel hihetetlen hosszú időre
lefoglalta magát, valahol olvastam, és amilyen egyszerű, olyan
zseniális: egy fém doboz műanyag tetejére vágtam egy kis kereszt alakú
nyílást, és azon kell száraztésztákat beszuszakolni. Nagyon dedós
dolognak hangzik, de működik, garantált fél óra szabadság, és nem csak
egy alkalommal :)
Mimi meg végre részesülhetett a babamasszázs
örömeiből, eddigi élete során nem nagyon volt olyan hőmérséklet, hogy
tíz percre pucérra tudtam volna vetkőztetni hozzá. Ő is élvezte, meg én
is, hogy végre tényleg igaziból vele foglalkozom, nem csak azokban a tíz
másodpercekben beszélek hozzá vagy nyomok a kezébe egy játékot, amikor
éppen Lica engedi.
Kellett is ez a kis előre jutalom neki, mert még
így sem bocsátotta meg, hogy utána két órán keresztül kertet ástam,
füvet ültettem, gereblyéztem. Lica is csak egy darabig élvezte, hozta a
homokozószerszámait segíteni, meg szórta a fűmagot (elég furcsa
eloszlásban, úgyhogy majd a kialakuló mintázat az ő műve lesz), aztán ő
is elkezdett reklamálni. Nem mintha én élveztem volna, ha valaki nekem
akár csak egy évvel ezelőtt is azt mondja, hogy ezzel fogom tölteni a
szerda délutánomat...
Mimi továbbra sem tejpép-rajongó, tőlem konkrétan
semennyit sem fogad el, Emó azért bele tud tuszkolni néhány kanállal.
Pedig Lica már annyira várja, hogy ő etethesse...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése