Idill! Minden bú és baj elfelejtve! Mimit mára
mintha kicserélték volna! Mindkét gyermek annyi örömet okozott ma, hogy
csak úgy úsztam a boldogságban. Annak ellenére is, hogy Lica három
bugyit pisilt össze (egyszer másodpercekkel azután, hogy megkérdeztem,
kell-e bilire ülni), így alighanem tényleg be kell látnom, hogy egy
kicsit jegelnünk kell ezt a projektet, jóidő ide vagy oda. Meg annak
ellenére, hogy kínszenvedés rávenni, hogy kimenjen az udvarra (pedig
más, kevésbé szerencsés gyerekek egész nap az ajtót kaparják, hogy
kimehessenek), minden nap a csillagokat (természetesen mindig újakat :))
kell lehoznom az égből, hogy kicsalogassam. Ma már a csúszda is
kiköltözött, és annyira el volt keseredve, mikor este nem hoztuk be.
Azóta mondja a szobában, hogy „Most csúszdázom kicsit”, és megy a
csúszda hűlt helyére :(
Akkor mitől is volt olyan jó a nap? Mimi annyi
újdonságot produkált, mint máskor egy hónap alatt: Elkezdte végre a
lábát fogdosni, hason fekve tárgyakért nyúlni, játszani, háton fekve
egyik kezéből a másikba áttenni dolgokat, az ülése fölé akasztott
díszeket lerángatni, pedig azok eddig elérhetetlennek tűntek... De
mindenekfelett jókedvű volt és nyitott a világra, minden érdekelte,
mindennel eljátszott (így aztán az alvásra nem sok ideje maradt).
De azért Lica is igyekezett a szívembe lopni magát,
mostanában például folyton odajön hozzám azzal, hogy „Anya, megölelsz?”
Korábban ez csak akkor volt jellemző, ha frusztrált és hisztis volt. De
a legszívmelengetőbb jelenet ma az volt, mikor odament Mimihez
(„Szeretlek, Mimi!”), megölelte, Mimi elkezdte fogdosni az arcát, mire
ő: „Mimi megsimogatott. Az jó nekem!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése