Ismét vízesés, ismét esőben, de ez olyan volt, aminek mögé lehet menni, úgyhogy ott kevésbé számít. A gyerekeknek inkább szuvenírbolt volt emlékezetes, ahol kikönyörögtek egy rénszarvasos szuszt a kistesójuknak (mellesleg mára kialakult néhány érvem "örülj, hogy fiú" témakörben: nem kell Elzának (a Jégvarázsból) vagy Rózsikának neveznünk Mimi nyomására, és az elkövetkezendő nyaralásokon nem hármat kell nekem vinni állandóan pisilni, egy jut az apjuknak is, mert kettővel is igen megterhelő és látszólag az egész napot kitöltő ez a tevékenység).
Bergenbe érve még mindig esett, így végre győzött a női szakasz, amit ezúttal a kínálat is támogatott: hüttét vettünk ki a kempingben! Nem is akármilyet! Magasra tette a lécet a későbbi hüttézések előtt (nem is tudta megugrani egyik sem többé): főleg a luxuskonyha (és a fűtés) ragadott magával bennünket. Nem elég, hogy főzni lehetett, mert azt a korábbi kempingekben is lehetett volna, de edények is voltak hozzá. Vonakodva indultunk várost nézni, elhalasztva a civilizációs vívmányok élvezetét.
Na de azért nem volt rossz a város sem: az akváriummal kezdtünk, ahol a szokásos fóka-pingvin-halak kínálaton felül lehetett tengeri herkentyűket simogatni, a halak meg leginkább bennünket simogattak és lelkesen cuppogtatták a kezünket (cumik is voltak kitéve, azt is lehetett volna a szájukba dugni).
Ezután kipipáltuk a kötelező látnivalót, a világörökség részét képező Bryggent (régi házak a kikötőben), és ha már ott voltunk és sütött a nap (!), fagyiztunk is egyet előtte.
A halpiacra is ellátogattunk, némely részletében erősen hasonlított az akváriumra, de volt bálnahús is, valamint tubusos kaviár (sajnáljuk, hogy nem vettünk, biztos a boltban is lehet kapni felkiáltással, mert a boltinak csak a márkaneve volt Kaviar - gyanús is volt kicsit, hogy olcsóbb volt, mint a majonéz...), és mintha a híres cloudberry bogyót is megpillantottuk volna egy gyümölcsárusnál (magyarul: mocsári hamvasszeder), ezt is hiba volt otthagyni, mert később csak lekvár formájában tudtuk megvásárolni, főleg az ízéhez képest méregdrágán (a tegnapi múzeum ismertetője szerint aki egyszer megkóstolja, sokáig nem feledi az ízét - akkor még nem tudtuk, hogy ez jót vagy rosszat jelent).
Miután adóztunk a kultúrának, óriási bevásárlást csaptunk, és nekiláttunk luxushütténkben a zsákmány elfogyasztásának. Szerintem rég nem ízlett ennyire a családnak a főztöm (üveges bolognai spagetti), ami után Mimi örömére még görögdinnyéztünk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése