A nyaralás során először órára keltünk, és a Jotunheimen magaslatai felé vettük az irányt. Autónk hőmérője nulla fokot mutatott, aztán a jégalagút felé vezető útvonal mentén -1,1 fok is volt (hogy illusztráljuk, milyen jól kifogtuk az időjárást: az ezen a napon mért legalacsonyabb hőmérséklet -2 fok, a legmagasabb 18 fok volt). A jégalagút a Mímisbrunnr klímaparkban található (Miminek tetszett a név) 1850 méter magasan, és csak vezetéssel látogatható, ezért kellett sietnünk. Megtudtuk, hogy az első alagút, amit fúrtak, egy év alatt elolvadt, de ez már pár éve tartja magát. A jég alatt moziztunk és csúszdáztunk, kívül pedig megkóstoltuk a zuzmót (mit esznek rajta a rénszarvasok?), és olvasztottunk ugrálással permafrosztot, jó kis trambulint képezve alattunk a talajból.
Azért jól esett levenni a rengeteg réteget magunkról, amikor visszaértünk Lomba. Bepótoltuk a múzeumokat: a Hegy Házában drágaköveket kerestünk zseblámpával (fejenként egyet haza is lehetett hozni a megtaláltakból, úgy döntöttünk, hogy a kistesónak is jár, ezért ötöt hoztunk), a kőmúzeumban pedig minden mennyiségben láthattunk köveket (Lica bele van szerelmesedve az ametisztbe).
Este Lillehammer közelében kerestünk egy kempinget, ami igen jó választásnak bizonyult: szuper játszótere volt, voltak nyulak és kacsák, és még mikró is, hogy pattogatott kukoricát csinálhassunk, amire már rég fájt a fogunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése