Már megint esik... Stavangerben az olajmúzeumba menekülünk, ami egy ex-olajipari dolgozó számára paradicsom: fúrótorony makettek, csodaszép fúrófejek...
Volt még fúrótelep-játszótér, valamint megtanulhattuk, hogyan meneküljünk, ha kigyullad a fejünk felett az offshore platform.
De minden múzeumnézésnek vége szakad egyszer, csak ki kellett merészkednünk az esőbe. Stavanger óvárosát addig csodáltuk, amíg jobban rá nem kezdett, akkor bemenekültünk egy vendéglátóipari egységbe, és jól bevacsoráztunk (szigorúan a megfizethető gyorskaja-univerzumon belül). Utána még sétáltunk egyet a városi tó körül, ahol a gyerekek számára a város fő attrakciói, a búvárkacsák tekinthetőek meg (azért útikönyvben ne keressük őket, annyira nem híresek). Mimi eddig azért párszor felvetette, hogy csak haza kellene már menni, de a kacsák miatt most mégiscsak szeretne örökké Norvégiába költözni.
A tó közelében egy menyasszonyiruha-szalon is található, ami a lányokat férjhezmenési terveik kifejtésére sarkallta, bizonygatva, hogy ők csakis a jelenlegi szívszerelmeikkel tudják elképzelni a frigyet. Fel kellett volna venni, és majd szembesíteni őket, mikor nagyobb korukban hozakodnak elő hasonló elhamarkodott tervekkel valami újabb jelölttel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése