Vízeséses kempingünket elhagyva kompra szálltunk. Amíg Emó és az autó sorban álltak, mi a csajokkal játszótereztünk, ahol kijelentették, hogy ide feltétlenül vissza kell majd jönnünk, ha a Kistesó elég nagy lesz hozzá, hogy játszózzon.
A komppal végighajóztunk a Lysefjordon, megnéztük alulról tegnapi trófeánkat, a Kjeragboltent, és a mai célt, a Preikestolent (Prédikálószék arrafelé is akad). Kivételesen jó idő volt, először és utoljára előkerült a naptej (de csak arcra, a pulcsit azért én csak percekre vettem le).
A tegnapi indulási időnket felülmúlva 3-kor vágtunk neki a túrának, de reméltük, hogy ez nem jelent gondot, mert ez a tegnapihoz képest valamivel rövidebb és jóval kocaturistább útvonal volt. De azért a cél itt sem volt kutya!
Lica kiválóan megtanulta útközben a 4000 partícionálását (ennyi volt egy irányban az út, és mindig kiírták a mögöttünk és előttünk álló távolságot), őt igazán jól lehet motiválni egy rakat táblával, ami számokat tartalmaz. Mimi viszont lefelé a zuhogó esőben kevéssé volt motivált, pedig Emó nyakában utazott. A sátorverés sem volt így a legkellemesebb élmény, és a vacsoránkat is csak az autóban tudtuk elfogyasztani, a körülményeknél csak a menü volt rosszabb... Kissé leapadtak a készleteink, így a főfogás plöttyedt banán mézzel és ropival: ha Kistesónak rossz ízlése lesz, az ennek az estének köszönhető...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése