Szerintem már írnom sem kell, hogy esőre ébredtünk, ezért zárthelyi programot kellett keresnünk. Ha már a falat nem láttuk ma sem, megnéztük a látogatóközpontját, ahol pedig még lelátó is ki volt alakítva a falon szerencsétlenkedők bámulása céljára.
Már dél felé tartva Dombasban álltunk meg legközelebb, ami a pézsmatulkok hazája, de sajnos szafarira már nem volt hely, így csak a játszótéren lovagolták meg őket a lányok, a nevét pedig felvésték a Norvégiában tanult kedvenc szavak listájára a cunami mellé.
Behoztuk templomlemaradásunkat, az ittenit is megnézzük, aztán a híres lom-it is (Lom tempLom, ha-ha-ha), utóbbinál nagy megdöbbenésünkre még magyar nyelvű leírást is kezünkbe nyomott a jegyszedő.
Mivel a múzeumokat már zárva találtuk, Lica trambulinozott egyet az óriási gumiköteles trambulinon (Mimi még a súlyhatár alatt van, Lica is néha a levegőben maradt, mert nem húzta le a súlya a földig), aztán kerestünk egy hüttét, immár a harmadikat! Emó meg is jegyezte, micsoda koca-nyaralás ez, még wc is volt benne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése