Eső (mi más) és múzeum: Vilvite tudományos múzeum rengeteg kipróbálható dologgal: kézilabdakapus-szimulátor, időjárás-szimulátor, óriás golyópálya, animációs film készítés legóállatokkal, igluépítés (ránk omlott), óriás szappanbuborék-húzés magunk köré... Ha top3-at kellene választani, akkor talán bronzérmes a hógolyó "szimulátor" (labdákat kellett dobálni hóemberekre, akik mögé oda lehetett bújni célpontnak és plexiüveg mögött állni a találatokat), ezüstérmes az ékkőgyűjtés az árnyékunkkal, és egyértelmű versenyben aranyérmes, a csajok szerint egyben a nyaralás fénypontja, amikor Emó a gólrúgáserősség-mérő használata közben a plafonig rúgta a cipőjét (rekordot állítva be ezzel, bár a gép alighanem a cipő sebességét mérte, nem a labdáét).
Ezután hosszú autózás várt ránk, komppal megszakítva (ez szinte fel sem tűnik már, felgurulunk, legurulunk). Most először merült fel a vadkempingezés gondolata (ha az autóban alvás nem számít annak), mert este fél 10-kor még bőven szálláskeresésben voltunk. De végül rátaláltunk a kecskés kempingre, ahol jókat lehetett vitatkozni arról, hogy a kemping címerállatának számító állat vajon oda van-e kötözve a kőre, amin állandóan áll, hogy minél emblematikusabb legyen (végül kiderült, hogy nem), és Mimi nagy örömére norvég zene szólt a fűtetejű vizesblokkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése