Mikor Mimi két hónapos lett, elolvastam Lica
blogjából a 2-3 hónap közötti részt, meg végignéztem a vonatkozó
fotókat, hogy lássam, mi mindent tanult ő ebben az időszakban. A fő
dolgok ezek voltak: szabályos ujjszopizás, kéznézés, könnyebb tárgyak,
kendők megfogása, hasról hátra fordulás (de csak kétszer, utána vagy két
hónapig nem) és a hason levés megszeretése. Nos, ez utóbbiról a mai
naptól azt mondom, hogy Mimi is eljutott ide, nagyon sokáig le sem teszi
már a buksiját, csak nézelődik kíváncsian. Ennek örömére vele is
elkezdtük játszani azt, hogy egy pokrócban görgetem hátról hasra, és így
tovább. Két gond van: Lica vagy megkísérli letúrni a pokrócról, hogy őt
gurigassam, vagy bebugyolálja a pokróc fennmaradó végeibe, mondván:
„Betakarom, ne kapja el Hapcimanó! Szép lett a Mimi! Csomag lett a
Mimi!” (ez is mutatja, hogy Lica végre elkezdett névelőket használni,
pontosabban az „a”-t, „az” még nincs) Mimit nem nagyon zavarta, hogy
csomag lett, végül el is aludt hasonfekve, betekerve :)
Így hát továbbra is él bennem a
lelkiismeretfurdalás, hogy szegény kistesóknak ez a sorsa, hogy ott
alszanak, ahol tudnak. Mondjuk Mimi két napja (hisz hétköznap van)
megint nem sokat alszik, de azt a nem sokat sem sikerül az ágyában,
pedig olyan jól indult ez a szobájában altatás projekt. De Lica ma is
odajött, mikor altatni próbáltam, persze jó zajosan jelentette be
érkezését, felkéredzkedett az ölembe, és kijelentette, hogy „Nézem sírós
Mimit!”, és persze kommentált is tovább. Úgyhogy nem lett ebből sem
elalvás...
Lica altatása sem volt könnyebb, most még a
délutáni is kínkeservesre sikerült, hát még az esti, mert egész nap
esett az eső, így sokkal kevesebbet voltunk a levegőn, nem fáradt le.
Délután azért kimentünk, és ronggyá áztunk, de Lica örömmel mászkált a
saját lábán, csodálatosképp nem akart beülni a kocsiba. Felfedezte a
pocsolyában tapicskolás izgalmait (hiába agitál ez ellen a hapcimanós
tanmese), nem elég, hogy beléjük lépett, addig ugrált bennük, míg
nagyjából az összes vizet sikerült kifröcskölnie belőlük.
A biliprojekt továbbra sem halad, ma ráadásul mivel
megint pont Mimi-szoptatás alatt ült rajta, és levenni még sikerült így
a pelusát, de visszaadni már nem, felállás után fél perccel a szőnyegen
landolt a pisi :(
Még két mondás, hogy fokozzam a feszültséget a nap
híréig :) Egyik: Lica a konyhában pakolászott, majd azzal jött vissza
hozzám, hogy „Megjöttem munkahelyemről!” A másik: Lefekvés előtt egy
„Boldog feleség” című mesét olvastam neki, mire rávágja: „Boldog anyuka”
Hogy honnan asszociál így?
És a nap híre: Mimi kacag! Hosszú percekig röhögött
azon, hogy a pelenkázója felett a báránykát mutogattam neki a falon.
Még azt is volt kegyes megvárni, hogy Emó lemenjen a fényképezőgépért,
így a műsor hamarosan megtekinthető majd a fényképeink között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése