A két nap Mimivel kettesben egyértelműen azt
bizonyítja, hogy ez a lány is működne úgy, ahogy a nagykönyvben meg van
írva (két óra ébrenlét, egy óra alvás), ha hagynák... De ha zajonganak
az alvása közben, vagy akkor tudunk csak sétálni menni, amikor legjobban
ébren lenne, de a kocsiban bealszik, akkor borul a ritmus, és onnantól
beköszönt a káosz. De most, hogy volt két napom igazán megfigyelni a
jelzéseit, meg hogy hogy működne alapjáratban, talán menni fog jobban
igazodni hozzá Licával is.
Licó és a nagyszülők vidáman és lefáradva tértek
haza (bár utóbbiak a lefáradást tagadják, de a „Hű, annyit kellett
olvasnom ennek a lánynak...” kicsit erre enged következtetni. De hát ők
már csak ilyen mazochisták: legutóbb az is elhangzott, hogy nekik még az
is öröm, ha a fejükre dől a kölyköknek ácsolt hintaállvány :)).
Beszámoltak Lica fergeteges poénjáról, amit az autóúton végig
sütögetett, miszerint: „Ott a papa! Ott a papagáj!” (Ilyen viccet már
korábban is gyártott, így nyerte nevét Csipesz madár, mert Lica ezt
költötte: „Csip, csip, csip, csipesz!”)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése