Lica szokásos felkelés utáni rendezkedése
(bilizésnél vagy pelusozásnál): „Tejci ide költözik. Szusz ide kerül.
Lica pedig ide, mellé. Körbe kell” :)
Ebédnél mondtam neki, hogy lesz desszertnek
palacsinta. Mikor elővettem, kérdeztem, lekvárosat vagy csokisat kér.
Már vagy a kétharmadát megette, mikor eszébe jutott, hogy szép, szép ez a
lekváros meg csokis, de mi van a palacsintával? Úgyhogy kijelentette:
„Most palacsintásat kérek!”
A bilizés egyre nagyobb sláger, amit bevallom, néha
nehéz bírni türelemmel. Lica néha 10 percenként kéredzkedik bilire, ha
Mimit szoptatom, akkor nagyjából mindig, ma pedig ott lett elegem,
amikor a harmadik egymás utáni bilin ülés tizedik perce táján megkértem,
hogy vegyük vissza a pelust, erre hangosan üvölteni kezdett, miközben
Mimi aludni próbált mellette. Mondtam neki, hogy akkor üljön rajta
egyedül, én felviszem Mimit aludni. Mire két perc múlva lejöttem, ott
állt a lépcső alján a pelussal a kezében. Na, gondoltam, ez csak hatott,
hogy abbahagyja a trónolást, de mikor odamentem a bilihez, láttam, hogy
benne van az eredmény. Jól elszégyelltem magam a türelmetlenségemért,
és egy jó nagy matrica lett a jutalom. Aztán később volt egy olyan
alkalom is, amikor első bilikérésre rögtön pisilt is bele, nagyon büszke
voltam rá. De rájöttem, hogy a hosszú hétvégi családi kiruccanásokra
már a bilit is magunkkal kell majd vinni, pedig egy gyerekkel is
kisbőröndnyi cuccal mentünk fél napokra is...
Lica tehát fejlődik szépen, de Mimivel kapcsolatban
már én is eljutottam arra a pontra, hogy aggódom (lehet, hogy csak a
harmadik x-be lépés felett érzett depresszió az oka). Tényleg alig emeli
a fejét, félelmetesen sokat alszik (ma például egész délelőtt), és ma
próbáltam sok időt szakítani a vele való intenzív foglalkozásra, de
olyan nagy csalódás volt, hogy azt sem tudtam igazán elérni, hogy egy
tárgyat kövessen a tekintetével, pedig a kiskönyv szerint két hónapos
korra 180 fokban követnie kellene. Még az a szerencse, hogy mosolyogni
viszont nagyon tud, ez sokmindent feledtet. Ahogy a harmadik x-es
depressziót is feledteti, ha az ember nagyobbik lánya elsuttogja, hogy
„Boldog szülinapot, Anya!” (Gondolom, azért a suttogás, mert halkan
gyakoroltak odafönt az emeleten Apával)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése