2011. március 30.

Még egy beutalót kipipáltunk: kardiológia, tényleg van valami szívzörej, de ártalmatlan, iskolába menet előtt kontroll. Lica hisztije viszont, amit ott levágott, valami rettenet volt, tényleg elérkeztünk a rémes kétéves korba. Ezúttal nem vehettem elő a szokásos szövegemet a „Hogy bírja két ilyen kicsivel?” kérdésre, miszerint nem olyan vészes, mert mindkettő angyal, nem lett volna túl hiteles...

Mimi mai súlya 4,58 kg, csak nem sikerül az azonos korú Licát utolérni.

Lica mesél: „Róka megeszi libát. Elkapja, aztán megeszi. Liba annak örül”

És ízelítő ma esti műsorunkból:
10 körül megyek fel lefeküdni, a természetesen éber Lica ezzel fogad: „Anya bejön és megsimogat. Aztán iszom vizet is” Bemegyek rendet tenni, hát persze, hogy az elmaradhatatlan esti (szándékos?) kakis pelus fogad. „Zöld cica megnézi, van-e kaki, van-e pisi? Megszagolja” Pelenkázás közben valami furcsát látok a pizsamáján, végül rájövök, hogy a szekrényről levakart matrica. Bedugom az ágyba, indulnék kifelé, de utánamszól: „Anya megsimogat!” Valóban, majd elfelejtettem. Megsimogatom, és hogy most már ne felejtődjék el semmi, megkérdezem, vizet is kér-e. Csodálkozva néz rám: „Már sokat ittam” Szép álmokat, kicsi lány, ha nem lennél olyan rafinált, hogy ezt a simogatást is belesződd a dologba, akkor Anya biztos mérges lenne, de így...