Licát megviselte a tegnap éjszakai pelusválogatás
és az óraállítás kombinált hatása, ma este nem kellett altatni... Bezzeg
Mimit nem rázta meg a dolog, mondjuk akinek nincs napirendje, annak
tényleg mindegy az időszámítás... Ő pont hogy elemében volt ma, csak
délelőtt nyűgizett kicsit azért, hogy ki kellett menni az udvarra,
sajnos ez nem a kedvenc tevékenysége (talán épp azért, mert számára nem
tevékenységet, hanem kényszerzubbonyszerű overált jelent), de utána
egész nap olyan jókedvűen nézelődött, ahogy még sosem. Emó mindig
rámszól, ne lógjak egész nap a gyereken, nem kell folyton szórakoztatni,
de én csak olyankor csinálom, amikor úgy tűnik, mint aki unatkozik. Ma
büszke lehetett rám, mert szinte egész nap hagytam, hogy Mimi elfoglalja
magát, azt sajnáltam, amikor valamiért mégis közbe kellett avatkoznom,
mert olyan jól elvolt.
Licára visszatérve nem tudom, az óraállítás miatti
kiütöttségének a következménye-e, de olyan kis esetlen volt egész nap,
aminek a vége az lett, hogy leesett a lépcsőről, egy szép kis monoklit
gyűjtve a szeme alá (Emó most tuti azt mondaná, hogy akkor mégsem volt
esetlen :) Valamint hogy nem is kiütött volt, hanem beütött :)).
És egy rám nézve nem túl hízelgő vacsora alatti párbeszéd:
Lica próbálja összefonni az ujjait a két kezén, de
nem sikerül tökéletesen. Megjegyzem, hogy „Valami nem stimmel”, mire ő:
„Anyánál nem stimmel valami” :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése