2011. március 3.

Lica-dögönyözés közben:
Anya: Megeszlek kenyér nélkül!
Lica: Neeeeem!
Anya: Akkor kenyérrel!
Lica: Neeeeem!
Anya: Akkor hogy egyelek meg?
Lica: Hernyóval!

Lica megint hangyát talált:
„Hangyika ennivalót keres. Hol van ennivalója?”
Egy kicsit ellamentált ezen, aztán amikor megunta a nem túl kommunikatív társaságot, elbúcsúzott:
„Szia hangyika! Jó legyél, hangyika! Én inkább táncolok egyet Szusszal, hangyika!”

Most jut eszembe, hogy Lica azon kedves szokásáról sem számoltam még be, hogy amikor Mimi valami nem túl szalonképes hangot hallat, és mindenki úgy csinál, mint ha mi sem történt volna, Lica diszkréten elkezd kiabálni, hogy „Hallottam!” :)

Miminek meg két napja az a kedves szokása, hogy nem alszik nappal. Persze, ne panaszkodjak, hiszen éjszaka alszik, és ha neki nem hiányzik, akkor legyen ébren, nekem nehezebb egy kicsit, mert van, amit Lica mellett még el tudok végezni, de kettőjük mellett már nem, meg vannak olyan játékok, amikbe szívesebben fogok Licával akkor, ha tudom, hogy legalább 10 percig tényleg rá tudok koncentrálni, de ez van. De ma úgy éreztem, hogy azért csak szüksége is lenne Miminek arra az alvásra, de csak nem ment. Még a délutáni séta sem vált be, életében először végig ébren volt, úgyhogy a mai nappali alvásmennyiség: kétszer 20 perc a délelőtti séta során, itthon 10 perc az ágyában, és kb. fél óra, amikor hasra fektettem, ha úgyis nyafog, akkor mindegy alapon (egyébként akkor emelgeti legszebben a buksiját, ha dühös), és úgy beájult, én meg úgy hagytam a földön, csak aludjon végre. De ahhoz képest nem is volt nagyon nyűgös: mikor elfáradt, kezdtek lecsukódni a szemei, betettem az ágyába, ringattam, simogattam, de rögtön kipattantak a szemei megint, aztán mint ha egy órát aludt volna, elvolt ébren megint egy csomót. Emó szerint gyúr a hétvégi alvásra :)